HUF / EUR

Képek a könyvből II.

Barakonyi Szabolcs

A képek válogatása közben alig akadt olyan fotó, amin ne lett volna jól látható sérülés.

Mi ezeket egyáltalán nem akartuk kijavítani, a képeket nem akartuk megváltoztatni, fontos volt, hogy olyanok maradjanak, mint ahogy az első pillanatban megláttuk.

Legtöbbször karcok, penészedés, vagy gombásodás formájában jelenik meg az idő múlása a több évtizede magára hagyott képeken. Nyilván egy fotó az eredeti minőségében a legizgalmasabb, de lehet ezekkel a sérülésekkel együtt is szeretni a képeket, mert nem csak arról van szó, hogy nem láttuk előtte sértetlenül, hanem egy esztétikai többletet adódhat hozzá a fényképekhez.

Igazán izgalmas, amikor a sérült fotók között felbukkannak különlegesebb darabok, ahol ez az esztétikai kiegészülés még egy extra csavart is kap, mert az agyunk játékosan hozzákapcsolja a sérülést a tartalomhoz. Talán ez pont egy olyan kép, amin érdemes kicsit szavakkal is kibontani a látványt. A fotó készítésének helyéről és készítőjéről semmit sem tudunk. Egy lőteret látunk: van aki lő, van aki újratölt, vagy a fegyverét üríti éppen. A szürkére exponált eget, a kép felső részét temérdek apró penészpötty borítja. Ha nem vesszük túl komolyan az egészet, akkor játékosan felmerülhet a gondolat, hogy azt a sok kicsi rést már a céllövészek lyuggatták az égre, csak azóta már a szél föléjük fújta, pont mint ahogy felhőkkel történt volna.
 

Kép forrása: Fortepan / Chuckyeager tumblr