Fortepan Masters
Kollektív fotográfia a 20. századból 
Barakonyi Szabolcs válogatásában

(Alkotói statement)

Kallódás
Lappangás
Meglelés
Értékmentés
Gyűjteményezés
Kupac
Rögzítőközeg
Bolyongás
Mánia

…írták fel a hívószavakat egy papírfecnire a könyv tervezői az első munkamegbeszélés asztalánál. A könyv vizuális megjelenése a Fortepan legalapvetőbb küldetését járja körül a könyvtervezés eszközeivel, nyelvezetével, és az alapító két jó barát gyűjtési szenvedélyének kezdeti módszertanával foglalkozik. Tamási Miklós és Szepessy Ákos Magyarország hiánypótló képdokumentumait gyűjtötte össze. A történet tulajdonképpen a szemetesből indult a nyolcvanas évek közepén: az archívum alapját lomtalanításokon felfedezett negatívok adták, amelyek aztán 2009-ig érintetlenek maradtak. Emberi és anyagi erőforrások hiányában a tekercseken, üvegnegatívokon lapuló fényképek és történetek jó részét hosszú ideig homály fedte, míg végül belevágtak az online archívum felépítésébe. A lomtalanítás egyben verseny a múlt hánykolódó kacatjai között felfedezett értékek begyűjtéséért, mielőtt a narancsszínűre festett kukásautó mindent bedarál. Könyvünk megjelenésében a véletlenszerűségnek szánjuk a főszerepet; a gyűjteményt összetevő minden egyes „fényképkincs” értékmentésének a véletlenje ez, hogy végül egy gyűjteményben tematikus rendszer nélkül, kronológiai sorrendben bolyongjon családi történetek darabkái, tekercsekbe zárt háborúk, forradalmak, korok, táj- és utcaképek, figurák és figurinák, jelenetek között az olvasó, önmaga is egy új (lom)kupacot fürkészve.

A Fortepan Masters megjelenésében kivételes minőségre törekszik, elegáns, de ugyanakkor nyers, anyaghasználatában puritán, de érzékeny, illeszkedve a gyűjtemény jellegéhez, természetességéhez. Legerőteljesebb eleme a keménytáblás borító és a juhszőrt is tartalmazó puha karton borító egyvelege, amelyek rétegződéseibe rejtünk el huszadik századi családi fényképfelvételeket, nagyításokat, többek között a Fortepan nem publikált képei közül válogatva – gyűjtői példányok esetén. A lappangás transzparens élményét egy „filléres” kötészeti anyaggal, a fűzőszövettel érjük el, amelyet másképpen minden keménytáblás könyvben megtalálni, a könyv gerincének megerősítésére használva. A hálós szerkezetű anyagot kasírozzuk fel két, akár több rétegben a belső puha karton borítóra, azt áthasítva. Az olvasó csak egy megbúvó, viseletes, gyűrődő vagy épp elszakított fényképet érez a könyvborítóban „kallódva”, és késztetést az „érték megmentésére”. A fűzőszövet, avagy a kötészeti szakemberek által gázsinak nevezett textil az egyetemes fotótörténet összes ez idáig rögzített fényképfelvételeinek hálózataként hat. A sprőd és törékeny matéria egyes póriusai eltömődtek, a többségük azonban lyukas, hiányos. Az elpusztult, megsemmisült, odaveszett és a túlélő, fennmaradt és megőrzött fotográfiák észrevétlen rendszere ez. Minden egyes kötet egyediséget hordoz, más és más eredeti, huszadik századi fotográfiával jelenik meg a borító mélyén. A kézimunkával készült kollázsokat Szántói Lilla fotóművész, könyvkötőmester alkotta meg. A fényképeket a könyv készítői gyűjtötték össze ismerősöktől, hagyatékokból, padlásokról, online vásárterekből.

A Fortepan Masters egy különös struktúrájú kortárs fotókönyv. A megszokott könyvekkel szemben ez a kiadvány dupla gerincű könyvtesttel rendelkezik, oldalpárok helyett hármas oldalegységek, „triptichonok” alkotják, a jobb oldalon minden ív esetében oltárhajtással. A képelhelyezés lehetősége sokszorosára bővül az így létrejövő felületeken. Az álló, a fekvő, a négyzetes formátumú képek demokratikusabban elhelyezhetők ebben a felfedezésre és „bolyongásra” invitáló flexibilis rendszerben. Egyes képek egymásra hajolva megbújnak, mások épp hogy kikukucskálnak, a következők összeolvadnak, vagy éppen nini, kiegészítik egymást, és egybeforrva új világot teremtenek, interaktivitásba lépnek, lehajtva róla mást mesélnek és mást jelentenek, félbevágva is kész kompozícióként hatnak, majd felfedik teljes egészüket a visszahajtott lapok alatt elrejtőzve, párbeszédbe lépnek a rétegződő oldalon található képpel vagy annak részletével. A „meglelés” öröme és szimbóluma ez. Az organizmus a tapintható fotográfia ősi természetét járja körbe – egyben a képkönyv rejtett, de igazi esszenciája.
A könyv lapozása szertartásszerű élménnyé válik, mint tárgy architekturális rétegződést kap, kézitáskában hordható fotómúzeum makettje sejlik fel. Talán ez a formavilág és lapozási rendszer a válasz a sokféle, rendszertelen formátumú képeket bemutató fotókönyvek problémájára. Előnye még, hogy a kisebb könyvméret ellenére is a hajtogatással nagyobb dimenzióban jeleníthetők meg benne a képek, mint akár egy albumszerű bemutatás esetén. A ma már több mint 152 ezer felvételt őrző archívumból kiemelt nagy tömegű, a könyvben publikálásra kerülő, 333 tételből álló sorozat mindegyik eleme egyforma értékkel és jelentőséggel bír a szerkesztői elv szerint. Minden egyes fotó egyértelmű hangsúlyt kap. A dupla gerincű könyvtest konstrukciójával elérhető, hogy 690 oldalon fenntartsuk az olvasó figyelmét, és ne fulladjon unalomba a lapozás és a képolvasás monotonitása.
Ez a lapozási rendszer aktív részvételre szólítja az olvasót, a képolvasás szubsztanciáját szemlélteti. A hosszan tartó, fáradságos képszerkesztői munka folytathatóvá és végtelenné válik – bizonyos kötöttségek mellett –, de minden, a könyvet kézben tartó személy saját alkotói szabadsága és aspektusa szerint. A mindkét irányba kihajtható, úgynevezett repülőoldalak azt a felhasználói élményt ajánlják fel, hogy az olvasó maga kezdje rendezni, kreálni, illeszteni a kötetben megjelenő képszalag információ nélküli, esetenként kortalanná váló darabjait vagy egy-egy részletüket. A szerkezet újabb és még újabb képpárok, -hármasok, négyes egységek komponálására hív, ennélfogva az „olvasó-szerkesztő” a fényképek jelentését a kötet képszerkesztőitől eltérő módon átértelmezi, újradefiniálja, más perspektívába rendezheti. Az impresszió pehelykönnyen beszippant. Egy matematikus számítása szerint több százezres nagyságrendű variációt foglal magában a könyv oldalainak hajtogatható rendezhetősége.

A Fortepan Masters a svéd Arctic Paper papírgyár Munken papírcsaládjára készül, használva a csontszínű Pure Rough, a nyers fehér Lynx Rough, a fehérített Polar Rough és a fehérítettnél is fehérebb Kristall Rough árnyalatokat, 150 grammos kivitelben. A több mint húszezer ívet a tervezők a nyomda munkatársaival közösen összekeverték, mint egy pakli kártyát a nyomtatási folyamat előtt, ezáltal az eltérő fehérségű árnyalatok véletlenszerűen kerülnek fel a nyomdagépre, majd tovább kuszálódnak összehordáskor, a hajtogatógépen, a cérnafűzőműhelyben, ezzel létrehozva egy különös könyvtestszínezést. A Fortepan gyűjteményében található fényképek túlnyomó többsége fekete-fehér, a képek színárnyalatai azonban változók az eltérő időben készülő nagyítások, az évszázad során használt különböző fotópapírok, más esetben nyersanyagok, filmek, üvegnegatívok használata miatt, az évtizede folyamatosan fejlődő digitalizálási eljárások eltérései miatt. Hol melegebb tónusú, hol hűvösebb színhőmérsékletű, máskor barnított fényképekre bukkanunk az online archívum lapozgatása közben, a digitalizált képfájlok nem kapnak egységes utómunkát, az archívum a megtaláláskori állapotot rögzíti. A könyvben megjelenő sorozat azonban használja a retusőr nézőpontját és eszközpalettáját. Az eltérő árnyalatokat az egységes színkalibrálási feladatok után az eltérő tónusú papírokon való megjelenés mutatja meg. A sokszínűség érzékeltetése motivál bennünket, egyben a véletlenszerűség szinonimája ez a formula. A belívpapírok összekeverésével a tömegességet akarjuk szemléltetni, ez egyben eszköze a tervezők céljának, miszerint minden kötetből egyetlen létezik, ami személyes, saját identitással rendelkezik.

„A fotográfia egyszerre a fátyol és a rés ezen a fátylon.
Egyszerre felszakítja a létezésünk örök sebét,
és ugyanazzal a mozdulattal azonnal ható gyógyírt is
simít a sebre”
– így szól Enyedi Ildikó filmrendező, forgatókönyvíró a kötethez írt előszavának második bekezdése. A mondat örök időre szóló érvénnyel hagyott nyomott sebként, beforrva hegként maradt fenn a fotográfia műfajával is foglalkozó tervezőben, aki egy speciális japán papír használatával reflektált a művésznő lejegyzett gondolataira; választotta el, és egyben tette elválaszthatatlanná a különösen érzékeny dolgozatot a kötet további tartalmaitól, tartalmaival. A Fortepan Masters könyvben ez idáig soha nem látott, kétoldalas dombornyomással és gyengéd áttetszéssel jellemezhető, a természetes környezetünk megőrzését szolgáló újrahasznosított papírral jelenik meg, amelynek fantázianeve: Takeo Tant Select TS-6 N-9, súlya 116 gramm.
A papír évezredek óta fontos szerepet játszik a társadalmunkban és a gazdaságunkban, mindig jelen van a környezetünkben, mint a levegő vagy a víz. A papír önmagában a „rögzítőközeg”. Az 1899-ben Tokióban alapított papírgyár a „fine papers” termékek következetes kutatására, fejlesztésére szakosodott kereskedelmi társaság, munkáikat Japán éghajlata és esztétikája táplálja. A Takeo védjegye „Kamisuki Kozo”, egy méretes papírstócot hordozó fiú.
A huszadik század a technológiai innováció gyorsulásának időszaka lett, amelynek során a papír iránti kereslet drámaian megnőtt. A kulturális változások és fejlemények a papírpiac növekedéséhez kapcsolódtak ebben az időszakban. A huszonegyedik századba lépve a piacot érintő paradigmaváltások ismét radikálisan megváltoztatták a papíripart és önmagában a papír funkcióját. A digitalizáció korszakában a papír még mindig kommunikációs eszköz, de egyre inkább méltányolják az érzelmek és érzékszervek közvetítésének lehetőségei miatt.
A fátyolszerű papír megnemesíti a reá kerülő nyomatokat, használata összeérzést alakít ki szerző, szerkesztő, könyvtervező és olvasó között; az analóg technikai eljárások és a szellemi örökség jelképévé is vált ebben a kohézióban. Enyedi Ildikó publikációját és a hozzá tartozó illusztrációkat ezen a rendkívüli tapintású papíron nyomtatva közöljük.

PP Editorial New Regular, 2019, Kanada
EF Life Regular, 1964, Németország
Suisse Works Book, 2020, Svájc
News Plantin MT Pro, 1913, Németország
Teodor Regular, 2019, Csehország
Tiempos Text Regular, 2010, Új-Zéland
Happy Times Regular, 2018, Franciaország
Stanley Regular, 2013, Svájc
LL Bradford Regular, 2018, Svájc
JHA Times Now SemiBold, 2014, Németország
Victor Serif Medium, 2019, Csehország
Lido STF, 2002, Csehország

„A fénykép mindenesetre a leszűkí­tett téridő ábrázolása lenne
és pedig a tér és az idő felcserélhetőségének értelmében,
ha nem lenne szí­ntelen, testetlen és mozdulatlan. Mert ez a fénykép
tulajdonképpeni és egyetlen témája. A téridő olyan módon,
hogy a teret időben, az időt térben és a kettőt felcserélhetően ábrázolja.
Minden látható rajta, kivéve a láthatatlant. És jobban hasonlí­t rá,
mint az eredeti.”
(Hamvas Béla: Sarepta)

A Fortepan Masters tipográfiája rendhagyó, nem megszokott módon burjánzó betűkeverést használ. Egy historikus betűvel és annak tizenkét különböző tí­pusával idézi a könyv a huszadik századot. A brit Victor Lardent által metszett, Stanley Morison megrendelésére készült Times New Roman megkerülhetetlen része és eleme lett a huszadik századunknak, ikonikus darabja, korunk „terméke”. Természetesen rendelkezik a modernitás és a tudatos ipari designtervezés jegyeivel, a kiinduló, 1931-es proto változat még kézzel, papí­ron lett megrajzolva, aztán vésve, ólomból kiöntve és a The Times által használva egészen a mai napig úgy, hogy kortárs „klónjai” és reflexiói már digitális formában vesznek körül minket. Ugyanúgy, mint ennek a kötetnek a fényképei.
A Times New Roman humanista tengellyel, manierista arányokkal, barokk magassággal és neoklasszicista kontraszttal rendelkezik, egy igazi „modern gyermek”. És még szép is, bár be kell valljuk, voltak pillanatok, amikor a túlzott felhasználás miatt néha ferde szemmel tekintettünk rá, értéktelennek gondoltuk. Mint a poros, dohos illatú, kallódó képkupacokat. De úgy véljük, ilyen előfordult a történelmünk során is. A tizenkét különböző metszetet ugyanaz a betűtípus inspirálta, talán első pillantásra fel sem tűnik, hogy más és más betűverziókat látunk. Igen, egy picit mást, egy kicsit mindig más szemszögből látót és mutatót, de tulajdonképpen ugyanazt, a kézbe vett és látott valóságot, ami körülvett és körülvesz minket.
A Fortepan archívumában felbukkanó fényképek mindegyike felfedezett, elbeszélt vagy épp rejtve maradt történettel rendelkezik. Fájóval, traumatikussal, tanulságossal, bájossal, megérintővel, szenvedélyessel, szívfacsaróval vagy épp humorossal. Sorsok és a sorstalanság galériája. A gyűjtemény sorozatait az alapítók kutató újságírókkal közösen dolgozzák fel. A Fortepan Masters-válogatásba kiemelt számtalan fotográfia mögött is történetek lapulnak. Tizenkét esetben a könyv felfed egy-egy korábban más médiumban publikált részletet a képek hátteréről. A szerkesztés nem feltétlen azonosítja pontosan be a képet és a hozzá tartozó cselekményt, de minden esetben ott rejtőzködik körülötte. Ezek a huszadik századot megrajzoló anekdoták egyben tagolnak, megállítanak, kizökkentenek, és a tipográfia eszközével illusztrálják a kötetet.
A tizenkét stáció tizenkét eltérő, modern Times New Roman-adaptációval készült. Editorial New, EF Life, Suisse Works, News Plantin, Teodor, Tiempos, Happy Times, Stanley, Bradford, Times Now, Victor Serif, Lido. A Fortepan Masters tervezőinek vállalása a képek keletkezésével egykorú, talán a legáltalánosabb betűcsalád, a Times New Roman által inspirált kortárs Timesok összegyűjtése ebben a kötetben. Ezek a szövegek a képek rengetege között maguk is képekké válnak. Tipográfiai képekké. Átnyúlnak oldalakon, kikacsintanak egy kép alól, vagy épp palástolnak, miközben a Times New Roman-parafrázisok részleteinek szépségét mesélik el. Minden szövegből kimetszésre került egy szó, egy mondatrészlet, egy töredék, amely talán értelmezhetetlennek tűnik elsőre, de ami a mindenkori fénykép jelentéstartalmát definiálja. Ez megakasztja ugyan az értő olvasást, de célunk többrétegű. A kimetszés kimetszése, ahogyan a Fortepan Masters fotógyűjteménye is egy kimetszés. Az újrapublikált szövegek formaiságával szeretnénk a képolvasásról gondoltakat szemléltetni: az egész pásztázása, a vibráló részletek fókusza, a nyugvóponthoz való visszatalálás tárgyilagos sorrendiségét.
De van egy másik rendeltetése is az eszköznek. A kimetszett Times New Roman-szövegrészleteket minden esetben 12 pt-os fokozatban szedték a tervezők. A repülőoldal működése lehetőséget ad a kötetben egymástól ugyan távol eső, kihasított komponensek eltérő betűtípusainak egyazon méretben, a kenyérbetű konvencionális méretében való összehasonlítására; az eredeti felnagyított fokozatú szedése pedig a betűtervezők és betűszeretők felülete, az analizálás terepe lehet.
Van egy kakukkfióka is az összegyűjtött kollekcióban. A Plantin, amely keletkezésében megelőzi a Times New Romant, azonban „ő” a Times létrehozásának a referenciabetűje, előképe, hatással volt Morisonékra. A Plantin megjelenésével válik háromgenerációssá a könyvben felsejlő betűtörténet, párhuzamot találva a kötet 194. oldalán megjelenő, 1939-ben készült fényképen szereplő jelenettel, ahol egy ősfa alatt áll két férfi és egy nő és egy babakocsira pillantanak. Apa, fia, és unoka, s mindhármuk neve: Manninger Gusztáv Adolf.
A keménytáblás borítón megjelenő Fortepan Masters főcím a két legbátrabb Times New Roman adaptáció összekeverése: a Stanley Regular a svájci Optimo betűműhelytől és a PP Editorial New a kanadai Pangram Pangram Studiótól, amely egy klasszikus címbetű. Ez a két legszélsőségesebb metszett az itt egybegyűjtött Timesok között.
F O R T E P A N M A S T E R S
Tizenöt karakter összesen, amelyben öt karakter ismétlődik:
R – T – E – A – S,
öt pedig egyedül áll:
F – O – P – N – M.
A gondolat az, hogy a rajzolatát illetően a két divergens Timest keverjük össze az ismétlődő betűkön, hogy az egyazon minták alapján készült Timesok különbözőségei feszültséget teremtsenek, ami mesteri vizsgálódás tárgya is egyben. Így keletkezett egy intenzív ritmusban hullámzó, logotípiaként is használható Fortepan Masters főcím, ahol a legkarakteresebb részletek találkoznak, egyszerre egymásnak feszülve, ugyanakkor mégis harmóniában. Ez a huszadik század zaklatottsága és egysége. Érdemes analizálni a „T:E” viszonyokat, kilencven fokban egymásra dőlnek, hol feljebb az egyik, lejjebb a másik és fordítva, függőleges és vízszintes horizontok ütköznek. Az „M:A” találkozás talpai, a megszakadó „P” és az alatta a szinte ugyanolyan hasat formázó „R” érintése, az E betűk középső szára, az egyik mint egy kalapács, a másik lágyan ívelt. A két eltérő karakter, két teljesen eltérő forma, az „A” és a felette lévő „O” dőlésszögének ritmikája. Mind megannyi finom részlet.
A Timesok részleteiben való csodálat az indoka a nagy méretnek, míg a kimetszések kisebb fokozatának az érve, hogy az amúgy általában ekkora méretben szereplő Timesokat össze lehessen hasonlítani, az ismert dimenziójában is létezzen a kiadványban.
El kell mondanunk, sokkal nagyobb hatással voltak a könyv tervezőire a Timesokkal való műveletek, mint azt korábban gondoltuk. Nem bíztunk benne eléggé, hogy ennyire kortárs, hatásos vizuális világot lehet velük létrehozni. Minden típussal és metszettel megismerkedtünk részleteiben, végül ez egy magával ragadó időszak volt számunkra a Times New Roman világában.

A könyv valamennyi részlete érzékeny, sérülékeny, minden egyes manőver vele, a lapozás, hajtogatás körültekintést, óvó figyelmet igényel, ahogy a fotónagyításokkal is fehér pamutkesztyűs kézzel törődik a laboráns, a művész vagy épp a fotókiállítás kurátora. A visszahajtott oldalakon esetlegesen megjelenő felgyűrődő lapszélekből az évtizedeket, évszázadokat túlélő fotónagyítások használatából, hánykolódásából fakadó viseletesség tükröződik vissza. A könyv megalkotói bátran felvállalják a tárgyak időszerű átváltozását, fizikai határaik foszlását, részeik esetleges széthullását, fragmentumokká válását.
Ez a könyv nem akar feltétlen könyv lenni.
A Fortepan Masters egy merész kísérlet, amely szakít minden könyvtervezési és könyvkészítési paradigmával.
De akkor mi akar lenni a Fortepan Masters?
Made in Hungary?
Made in the World?

„Ellenkezőleg: maga az Élet ez, fölfokozva, sűrítve, mélyítve
és kiteljesítve, egy másik regiszterben, ennek az innenső
világnak a hangjaival, képeivel, sőt szagaival és illataival teli.
Ez a fantasztikum az Élet anyagából van szőve
és az Életet jelenti”
(Babits Mihály: Dante komédiája (Par. XI. 1–11., 37.))

Az értelmezést az értő és befogadó közönségre bízzuk.
Kérem, vigyázzanak a könyvre, vigyázzanak a huszadik századunk emlékezetére, vigyázzanak a családi fényképeikre!
… és gyűjtsék a fotográfiákat… „mániákusan”.

A könyv tervezője külön köszönettel tartozik Suszter Viktornak a huszadik századi betűtörténetről megosztott gondolataiért és ezen belül a korabeli Times New Roman-metszetekről és modern reflexióikról folytatott párbeszédért, javaslataiért; Molnár-Barabás Örsnek, a nagy jövő előtt álló ifjú, tehetséges textiltervezőnek, aki Zalán társaként egy ugyan most a fiókban maradt borítóterv koncepcióját valósította meg akkurátus módon; továbbá Szántói Lilla fotóművész, könyvkötő mesternek, aki egy korábbi munkájával vizsgálta a könyv érintése és a Fortepan viszonyát, és aki inspirációt szolgáltatott a könyvborító és a kötészet megvalósulásában.